Sziasztok! 

Ebben a blogban a féléves Erasmus-kalandomat fogom megörökíteni az utókornak, amely talán majd másokat motivál egy külföldön eltöltött tanév elkezdéséhez. Egy nappal az utazás előtt igazán ambivalens érzelmek keverednek bennem, egyszerre várom és félek is az új élettől, ami következő hétfőn veszi kezdetét. Repülőjegy már a nyomtatóban, holnap pedig már talán a táskámba is eljut, hétfő hajnalban pedig már a Liszt Ferenc téri jegykezelő csipogására ébredek. Örök rejtély egyébként, hogy képesek az az napi 2456-t is utast széles mosollyal elnavigálni. 


Mindenkitől azt hallottam eddig, hogy az Erasmus igazi kalandok és felejthetetlen bulik sorozata, jah és hogy sokat hozzátesz az ember személyiségéhez és a későbbi szakmai karrierjéhez, illetve egy kiváló intenzív nyelvtanfolyamnak is betudható. Nagyjából ezek azok a valljuk be jól hangzó klisék, amiért én is belevágtam ebbe külföldi tanévbe. És netovább meguntam a 3-as metróra fel, póker arc bekapcsol, talán egy marketingcég majd jól fizet, feltöltöm magam egy kis instant energiával lelkiállapotot.

 

A későbbiekben, bloghoz nem méltó módon utólag leírom mik azok a kötelező körök, amik nálunk szükségesek voltak a jelentkezéshez, hogy született az elhatározás és miért pont Hollandia az úti célom. Eddig csupán a gépemen egy igen frekventáltan elhelyezett mappa jelezte a kiutazásom tényét, amely nem volt túl kézzelfogható számomra, így elég motivációt sem nyújtott, hogy elkezdjek blogolni. Most viszont már a Facebook csoportban minden sorstársat és mentort sikerült lecsekkolnom, akikkel közösen foglyuk meginni az első Welcome drinket Hollandiában, amely már kétségtelenül az ügy valódiságát támasztja alá.